Fujaszel’s Blog

Utolsó este. Hát ez a nap is eljött. Végéhez közeledik az idei nagy nagy utazásunk.

Az elmúlt 2-3 hét alatt bejártuk szinte a teljes keleti partot, autóztunk több mint 6000 km-t, 13 államban jártunk és 9 különböző városban aludtunk. A utunk során több mint 10 gyorsétteremben legalább 80 hamburgert, és 30 donkin donutsot ettünk és emelett esténként megittunk legalább 40 üveg sört.

Megírtunk 23 postot, amit ti több mint 5 ezerszer tekintettetek meg.  Bálint ismét egy évvel idősebb , Zözi pedig a rendkívüli mosótechnikánknak hála jópár ruhadarabbal szegényebb, mindannyian pedig rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.

Köszönjük minden ismerősnek, rokonnak, barátnak, barátnőnek, aki követte beszámolóinkat, és nap mint nap kiváncsi volt ránk. Reméljük nem ez az utolsó bejegyzése a fujaszél blognak, és hamarosan újra izgalmas helyszínről jelentkezhetünk!

Zözi, Bálint, Gergő, Ákos

Reklámok

Miután délután 4 óra körül megérkeztünk Bostonba, elfoglaltuk a motelünket, majd ismét kocsiba ültünk és még gyorsan beugrottunk Cambridgebe (Boston része).

Mikor megérkeztünk, tudtuk, hogy ez az a város, amit a kerestünk az egész keleti parton. Tiszta, hangulatos, fiatalos, olyan hely, ahol szívesen élnéd a mindenapjaidat. Cambridge a két nagy egyeteméről híres, MIT-ről és Hardvardról, és tulajdonképpen az egész város csak fiatal egyetemistákkal van tele.

A folyón vitorlázni tanultak, a parkba karatéztak (Lady Gagára 🙂 ), a parton futottak, az úton bicigliztek…, csak elnézegetve őket is megjött a kedvünk a sportoláshoz 🙂 – mondjuk ránk is fér…

Sötétedésig sétálgattunk, nézelődtünk, majd hála nekem eltévedtünk, majd miután visszataláltunk kocsihoz hazajöttünk, megedtük a kötelező dunkin donutsot  és lefeküdtünk aludni.

Reggel korán keltünk, és bekocsikáztunk Boston belvárosába. A belváros is nagyon hangulatos, tele parkokkal, fákkal, tavakkal, régies épületekkel, egész nap csak jártuk a várost, úgy hogy estére teljesen kifáradtunk. Láttunk egy fantasztikus yoyo showt, ettünk ingyen jégkrémet, szóval egyszerűen jól éreztük magunkat!

Holnap indulunk vissza new yorkba, most pedig utolsó megmaradt söreinket isszuk…

Hát ha már Bálint felvezetett, következzenek a keleti part legnagyobb slágerei…  yeeeeeeeeeeeee

1. B.o.B – Nothin’ On You ft. Bruno Mars

2. Taio Cruz – Break Your Heart ft. Ludacris

3. Usher featuring will.i.am – OMG

4. Rihanna – Rude Boy

5. Train – Hey, Soul Sister

6. Lady Gaga – Telephone (szemelyes kedvenc  :))

7. “Young Forever” Jay-Z | Mr. Hudson

8. Jason Derulo – In My Head

9. Keisha – Tik Tok

10. Justin Bieber – Baby ft. Ludacris

Kedves Szülők, Rokonok és egyéb kedves barátaink, akik aggódtatok értünk : A nagyján túl vagyunk. 🙂

Közel 2100 km max. 105 km/h sebességgel való megtételével (de volt dugó is bőven) megérkeztünk Bostonba.
Unalmas volt. Mást annyira nem tudok írni, elnézést…

Vagyis Ákos ügyes volt 🙂 Nem karamboloztunk, nem kaptak el gyorshajtásért (pedig kb. 15km-ként láttunk szirénázó rendőrt – pont úgy mint a Need For Speedben. Meglapulnak, aztán egyszer csak sziréna fel és kilőnek), de még csak el sem vontattak útközben. Meg aztán jól vezetett, vagyis gondolom, mert nem sokszor ébredtem fel. 🙂
Mindezek mellett Ákos alig ivott, evett, vagy fogyasztott. Hiába kínáltuk RedBull-al, kávéval, fagyival, hotdoggal, vagy hamburgerrel, tacoval, csirkelábbal, meg kitudja még mivel, mindig, csak a “Nem kell, bírom még” volt a hősies válasz.
Pedig képzeljétek el, amikor a GPS bemondja : Menj 778 km-t egyenesen. (És tudod, hogy a végénél még az út felén sem vagy túl…) Na az demoralizáló…

Egyetlen kérése csak a “válts adót légyszíves” volt, de az gyakran. 🙂

Össze is rakott egy Mixet az amerika útjain leggyakrabban leadott számokból, de ezt majd ő közzéteszi, sejtésem szerint YouTube videók linkjelivel közösen 🙂 Azért az első helyezettet elárulom : http://www.youtube.com/watch?v=995M9onA_Sc

Amikor (nagysokára, végre!!!!) megkérkezdtünk aztán megkérdezte, nem akarunk-e átnézni San Franciscoba, mert Ő vállalja. (Minden OK Ákos odabent???? 😀 ) Mi Zözivel nem bírtuk volna, így megvétóztuk. (Persze most már nem olyan nagy a szája, itt durmol az ágyban, pfff, nem bírja a terhelést 😛 )

És a vizuális hatásért, ezt az utat tettük meg (most már összesen 5115 km-nél, és 13 államnál tartunk. Juppííí) :

Miután kellőképpen meguntunk Miamin a jó időt, és a szép bikinis lányokat, Orlando felé vettük az irány, mert május 3.ára vissza kellene érnünk New Yorkba, legalábbis ez a terv. Két outlet center kirablása után, megfogadtuk, idén többet nem megyünk amerikába vásárolni, mert nem csak mi, de az egész magyar állam csődbe fog menni… 🙂

Hát Imi barátunk miatt tettünk egy kivételt, mert megkért minket, hogy hozzunk neki, egyAbercrombie & Fitch parfümöt, mert az jó. Hát erről a boltról csak szuperlatívuszokba tudok csak beszélni. Vettünk egy parfümöt, és adtak ajándékba mellé 10 polót és egy pullovert. Hát nem fantasztikus? (Jah és Imi, innen üzenem, hogy a parfüm picit drágább lett mint mondtad… remélem nem gond :))

Floridában nagyon jó vezetni. Amikor úgy érzed, hogy ez végre egy olyan nap volt, hogy tényleg nem költöttél sokat, ezért tényleg megérdemelsz lelkiismeret furdalás nélkük egy-két hideg sört (persze vezetés után), na akkor képesek az autópályán úgy lehúzni, ahogy nem szégyellik. És nem is akárhogy, apránként… minden km után 1 dollár, 1,5 dollár, 0,75 dollár… Mire feleszmélsz minden apród elment…. grrr

Floridában nagyon jó vezetni. Az autópályát pálmafák és lagúnák övezik, a pihenőhelyeket meg szökőkutak díszítik. És honnan van minderre pénzük, most már tudom…

Este hulla fáradtan, ingerülten, sör nélkül megérkeztünk Orlandoba, amerika legolcsóbb szállására 🙂 Összesen 32$-ért kapunk ingyen internetet, medencét, parkolót  és még van hol aludnunk is 🙂 A másnap pedig ott folytatódott, ahol Miamin abbahagytuk, reggeli, beach, kaja, alvás 🙂

Holnap útnak indulunk Boston felé…

Képek nincsenek, otthon maradt a fényképező. STOP.

Sander Kleinenberg – This Is Miami

Mióta vissztértünk eseménydús csónaktúránkról, a időnk nagy részét Miamiban töltöttük. És ez a két nap annyira izgalmasan telt, hogy most is beleremeg a hangom, ha rá gondolok. Reggel felkeltünk, reggeliztünk a subwayben (hotel földszint), kimentünk strandra (hoteltől 50m), sétáltunk a oceans driveon majd hazamentünk és lefeküdtünk 🙂

Miami jó. Miamin nagyon jó strand. Miami hangulatos. Miamin jó kocsik vannak. Miami tényleg vannak biciklis rendőrök, és görkoris lányok. Miamin tényleg vannak baywatch-ok. Miamin tényleg nagyon jó a strand. (Vagy ezt már mondtam?)

Miamin jók a bulik, de valószínüleg nem a nyár ilyen korai szakaszában… 😉

Miami jó. Pont azt hozta, amiért ide jöttünk, amit elvártunk tőle. Minden nap 30 fok körüli (+/- 2 fok) hőmérséklet, óriási beach, meleg óceán, szép lányok a parton… És ezeket az elvárásokat maximálisan teljesítette, de azért mégis van egy kis hiányérzet bennem, hogy Miami tényleg csak ennyi lenne? 🙂

Viszont ahogy telnek a napok, egyre jobban sikerül elmélyednünk az amerikai gasztronómia szépségeiben. És úgy néz ki (Figyelem! Dobpergés!) tényleg sikerült megtalálni amerika legjobb hamburgeresét a Five Guyst (mert igen, hamburger és hamburger között is van különbség). Ez egy olyan hely, ahol te mondod meg pontosan mit is kérsz a hamburgerbe… Bálint olyannyira kihasználta ezt a fogyasztói szabadságot, hogy sikerült két hamburgert csak gombával kérnie 🙂 (Csak gombát nem akart bele kérni… 🙂 ) Bálint szerint még ez is finom volt, de Zözi arca másról árulkodott 🙂

Hooligans – Privát mennyország

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy írhassak bahamai kalandjainkról! Az egyik kalandot, az esti bulit leszámítva, mert azt Bálint már megírta. A másik kalandot, a hajóutat is ki kell sajna hagynom, mert azt meg Ákos öntötte már rímekbe remekül!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy strandolunk a bahamákon. Mert sok rendkívül érdekfeszítő program közül választhattunk: erdős autókázás, bevásárlás, delfinnel úszkálás, búvárkodás stb… Úgyhogy strandolni mentünk, méghozzá nem akárhova, hanem a méltán világhírő Atlantis Paradise Island nevű komplexumba! Egyetlen okból választottuk ezt, mégpedig azért, mert amúgy a többi strandja csúnya Nassaunak. Persze nem tapasztalatból tudjuk, ezt is csak hallottuk/olvasuk.

Nosza, belevágtunk. A jobbkormányos buszonk tolta neki, mintha csak mi lennénk az utakon. Azt nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi is lenne a pontos haladási irány. Úgy tűnt a sofőr sem tudta, a kocsik pedig vegyesen voltak jobb és balkormányosok. Lehet, ezen a szigeten senki sem tudja mikor autót vásárol… Mindegy, végülis épségben odaértünk a strandra.

A komplexum igen nagy volt. Mindenki kapott egy karszalagot, amivel kedvére barangolhatott. Bálint sokat gyúrt csuklóra az este, el is szakadt a karszalaga. Egy órába telt, mire újat csináltatott… Ákossal addig napoztunk, ő napon, én árnyékba. Váltig állítja, hogy megint leégtem, én tagadom! Szóval, egy csöndes kis lagúnában húztuk meg magunkat, amig meg nem jött Bálint. Néhány roppant előnyös fotó elkészítése utána, megkerestük az igazi óceánt, mert egy egyszerű lagúnálval nem érjük ám be. A partot meglátva nem csalódtunk, gyorsan le is táboroztunk, napoztunk, fényképeztünk, ebédeltünk, újra napoztunk, majd újra fényképeztünk, majd új strandot kerestünk és kezdődött minden előről…A sziget egyébként egy mesterségesen megépített nyaraló paradicsom, medencékkel, lagúnákkal, akváriumokkal, cápákkal, rájákkal….

De inkább beszéljenek a képek, avagy hogy is telt egy átlagos nap a bahamákon…

Reklámok

  • Egyik sem
  • Gergő: Az érdekes tanszék érdekes épülete a STATA Center, ami az MIT leghíresebb épülete, előtte vannak az MIT betűk :)
  • Bea: Köszönöm nektek, hogy egy kicsit, így a távolból én is részese lehettem az utazásotoknak! Nagyon élveztem minden postot amit írtatok!
  • Bea: Júúj de jó! Jöttök haza! Már hiányoztatok nekem! :) Puszi.