Az elmúlt 2-3 hét alatt bejártuk szinte a teljes keleti partot, autóztunk több mint 6000 km-t, 13 államban jártunk és 9 különböző városban aludtunk. A utunk során több mint 10 gyorsétteremben legalább 80 hamburgert, és 30 donkin donutsot ettünk és emelett esténként megittunk legalább 40 üveg sört.

Megírtunk 23 postot, amit ti több mint 5 ezerszer tekintettetek meg.  Bálint ismét egy évvel idősebb , Zözi pedig a rendkívüli mosótechnikánknak hála jópár ruhadarabbal szegényebb, mindannyian pedig rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.

Köszönjük minden ismerősnek, rokonnak, barátnak, barátnőnek, aki követte beszámolóinkat, és nap mint nap kiváncsi volt ránk. Reméljük nem ez az utolsó bejegyzése a fujaszél blognak, és hamarosan újra izgalmas helyszínről jelentkezhetünk!

Zözi, Bálint, Gergő, Ákos

Mikor megérkeztünk, tudtuk, hogy ez az a város, amit a kerestünk az egész keleti parton. Tiszta, hangulatos, fiatalos, olyan hely, ahol szívesen élnéd a mindenapjaidat. Cambridge a két nagy egyeteméről híres, MIT-ről és Hardvardról, és tulajdonképpen az egész város csak fiatal egyetemistákkal van tele.

A folyón vitorlázni tanultak, a parkba karatéztak (Lady Gagára ), a parton futottak, az úton bicigliztek…, csak elnézegetve őket is megjött a kedvünk a sportoláshoz – mondjuk ránk is fér…

Sötétedésig sétálgattunk, nézelődtünk, majd hála nekem eltévedtünk, majd miután visszataláltunk kocsihoz hazajöttünk, megedtük a kötelező dunkin donutsot  és lefeküdtünk aludni.

Reggel korán keltünk, és bekocsikáztunk Boston belvárosába. A belváros is nagyon hangulatos, tele parkokkal, fákkal, tavakkal, régies épületekkel, egész nap csak jártuk a várost, úgy hogy estére teljesen kifáradtunk. Láttunk egy fantasztikus yoyo showt, ettünk ingyen jégkrémet, szóval egyszerűen jól éreztük magunkat!

Holnap indulunk vissza new yorkba, most pedig utolsó megmaradt söreinket isszuk…

1. B.o.B – Nothin’ On You ft. Bruno Mars

2. Taio Cruz – Break Your Heart ft. Ludacris

3. Usher featuring will.i.am – OMG

4. Rihanna – Rude Boy

5. Train – Hey, Soul Sister

6. Lady Gaga – Telephone (szemelyes kedvenc  )

7. “Young Forever” Jay-Z | Mr. Hudson

8. Jason Derulo – In My Head

9. Keisha – Tik Tok

10. Justin Bieber – Baby ft. Ludacris

Kedves Szülők, Rokonok és egyéb kedves barátaink, akik aggódtatok értünk : A nagyján túl vagyunk.

Közel 2100 km max. 105 km/h sebességgel való megtételével (de volt dugó is bőven) megérkeztünk Bostonba.
Unalmas volt. Mást annyira nem tudok írni, elnézést…

Vagyis Ákos ügyes volt Nem karamboloztunk, nem kaptak el gyorshajtásért (pedig kb. 15km-ként láttunk szirénázó rendőrt – pont úgy mint a Need For Speedben. Meglapulnak, aztán egyszer csak sziréna fel és kilőnek), de még csak el sem vontattak útközben. Meg aztán jól vezetett, vagyis gondolom, mert nem sokszor ébredtem fel.
Mindezek mellett Ákos alig ivott, evett, vagy fogyasztott. Hiába kínáltuk RedBull-al, kávéval, fagyival, hotdoggal, vagy hamburgerrel, tacoval, csirkelábbal, meg kitudja még mivel, mindig, csak a “Nem kell, bírom még” volt a hősies válasz.
Pedig képzeljétek el, amikor a GPS bemondja : Menj 778 km-t egyenesen. (És tudod, hogy a végénél még az út felén sem vagy túl…) Na az demoralizáló…

Egyetlen kérése csak a “válts adót légyszíves” volt, de az gyakran.

Össze is rakott egy Mixet az amerika útjain leggyakrabban leadott számokból, de ezt majd ő közzéteszi, sejtésem szerint YouTube videók linkjelivel közösen Azért az első helyezettet elárulom : http://www.youtube.com/watch?v=995M9onA_Sc

Amikor (nagysokára, végre!!!!) megkérkezdtünk aztán megkérdezte, nem akarunk-e átnézni San Franciscoba, mert Ő vállalja. (Minden OK Ákos odabent???? ) Mi Zözivel nem bírtuk volna, így megvétóztuk. (Persze most már nem olyan nagy a szája, itt durmol az ágyban, pfff, nem bírja a terhelést )

És a vizuális hatásért, ezt az utat tettük meg (most már összesen 5115 km-nél, és 13 államnál tartunk. Juppííí) :

Hát Imi barátunk miatt tettünk egy kivételt, mert megkért minket, hogy hozzunk neki, egyAbercrombie & Fitch parfümöt, mert az jó. Hát erről a boltról csak szuperlatívuszokba tudok csak beszélni. Vettünk egy parfümöt, és adtak ajándékba mellé 10 polót és egy pullovert. Hát nem fantasztikus? (Jah és Imi, innen üzenem, hogy a parfüm picit drágább lett mint mondtad… remélem nem gond )

Floridában nagyon jó vezetni. Amikor úgy érzed, hogy ez végre egy olyan nap volt, hogy tényleg nem költöttél sokat, ezért tényleg megérdemelsz lelkiismeret furdalás nélkük egy-két hideg sört (persze vezetés után), na akkor képesek az autópályán úgy lehúzni, ahogy nem szégyellik. És nem is akárhogy, apránként… minden km után 1 dollár, 1,5 dollár, 0,75 dollár… Mire feleszmélsz minden apród elment…. grrr

Floridában nagyon jó vezetni. Az autópályát pálmafák és lagúnák övezik, a pihenőhelyeket meg szökőkutak díszítik. És honnan van minderre pénzük, most már tudom…

Este hulla fáradtan, ingerülten, sör nélkül megérkeztünk Orlandoba, amerika legolcsóbb szállására Összesen 32$-ért kapunk ingyen internetet, medencét, parkolót  és még van hol aludnunk is A másnap pedig ott folytatódott, ahol Miamin abbahagytuk, reggeli, beach, kaja, alvás

Holnap útnak indulunk Boston felé…

Képek nincsenek, otthon maradt a fényképező. STOP.

Mióta vissztértünk eseménydús csónaktúránkról, a időnk nagy részét Miamiban töltöttük. És ez a két nap annyira izgalmasan telt, hogy most is beleremeg a hangom, ha rá gondolok. Reggel felkeltünk, reggeliztünk a subwayben (hotel földszint), kimentünk strandra (hoteltől 50m), sétáltunk a oceans driveon majd hazamentünk és lefeküdtünk

Miami jó. Miamin nagyon jó strand. Miami hangulatos. Miamin jó kocsik vannak. Miami tényleg vannak biciklis rendőrök, és görkoris lányok. Miamin tényleg vannak baywatch-ok. Miamin tényleg nagyon jó a strand. (Vagy ezt már mondtam?)

Miamin jók a bulik, de valószínüleg nem a nyár ilyen korai szakaszában…

Miami jó. Pont azt hozta, amiért ide jöttünk, amit elvártunk tőle. Minden nap 30 fok körüli (+/- 2 fok) hőmérséklet, óriási beach, meleg óceán, szép lányok a parton… És ezeket az elvárásokat maximálisan teljesítette, de azért mégis van egy kis hiányérzet bennem, hogy Miami tényleg csak ennyi lenne?

Viszont ahogy telnek a napok, egyre jobban sikerül elmélyednünk az amerikai gasztronómia szépségeiben. És úgy néz ki (Figyelem! Dobpergés!) tényleg sikerült megtalálni amerika legjobb hamburgeresét a Five Guyst (mert igen, hamburger és hamburger között is van különbség). Ez egy olyan hely, ahol te mondod meg pontosan mit is kérsz a hamburgerbe… Bálint olyannyira kihasználta ezt a fogyasztói szabadságot, hogy sikerült két hamburgert csak gombával kérnie (Csak gombát nem akart bele kérni… ) Bálint szerint még ez is finom volt, de Zözi arca másról árulkodott

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy írhassak bahamai kalandjainkról! Az egyik kalandot, az esti bulit leszámítva, mert azt Bálint már megírta. A másik kalandot, a hajóutat is ki kell sajna hagynom, mert azt meg Ákos öntötte már rímekbe remekül!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy strandolunk a bahamákon. Mert sok rendkívül érdekfeszítő program közül választhattunk: erdős autókázás, bevásárlás, delfinnel úszkálás, búvárkodás stb… Úgyhogy strandolni mentünk, méghozzá nem akárhova, hanem a méltán világhírő Atlantis Paradise Island nevű komplexumba! Egyetlen okból választottuk ezt, mégpedig azért, mert amúgy a többi strandja csúnya Nassaunak. Persze nem tapasztalatból tudjuk, ezt is csak hallottuk/olvasuk.

Nosza, belevágtunk. A jobbkormányos buszonk tolta neki, mintha csak mi lennénk az utakon. Azt nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi is lenne a pontos haladási irány. Úgy tűnt a sofőr sem tudta, a kocsik pedig vegyesen voltak jobb és balkormányosok. Lehet, ezen a szigeten senki sem tudja mikor autót vásárol… Mindegy, végülis épségben odaértünk a strandra.

A komplexum igen nagy volt. Mindenki kapott egy karszalagot, amivel kedvére barangolhatott. Bálint sokat gyúrt csuklóra az este, el is szakadt a karszalaga. Egy órába telt, mire újat csináltatott… Ákossal addig napoztunk, ő napon, én árnyékba. Váltig állítja, hogy megint leégtem, én tagadom! Szóval, egy csöndes kis lagúnában húztuk meg magunkat, amig meg nem jött Bálint. Néhány roppant előnyös fotó elkészítése utána, megkerestük az igazi óceánt, mert egy egyszerű lagúnálval nem érjük ám be. A partot meglátva nem csalódtunk, gyorsan le is táboroztunk, napoztunk, fényképeztünk, ebédeltünk, újra napoztunk, majd újra fényképeztünk, majd új strandot kerestünk és kezdődött minden előről…A sziget egyébként egy mesterségesen megépített nyaraló paradicsom, medencékkel, lagúnákkal, akváriumokkal, cápákkal, rájákkal….

De inkább beszéljenek a képek, avagy hogy is telt egy átlagos nap a bahamákon…

Miután a sikeresnek nem igazán nevezhető ruhamosásos projekt után sikerült annyi ruhát összeválogatni, amivel átvészelhetjük a 3 napig tartó bahamai kiruccanásunkat, Key Westről útnak indultuk a Miami kikötőbe.

Bevallom, utazásunk előtt nem sok elképzelésem volt mit is lehet egy cruise-n csinálni, és azt, hogy mi 3an mit fogunk arról foggalmam sem volt. Bár miután kiderült, hogy van mosókonyha, megdobbant a szívem, tudván unatkozni nem fogunk!

Minden esetre Imi barátunk nagyon felkészített minket, miszerint az alkohol drága és mindeképp csempésszünk fel bacardit (a lényeg ). Jó magyarok lévén így is tettünk, bevásároltunk 3 üveg bacardit 17$ darabáron és szépen eldugtuk a táskákba… Átvilágításnál kicsit izgultunk (persze nem a lebukás, hanem inkább ténytől, hogy elveszik tőlünk…), de Zözi kadmiumvörös nyaka sikeresen elterelte a biztonságiak figyelmét, és probléma nélkül felcsempésztük mindhárom rumot.

Namost Kedves Imre! Mint kiderült, a hajóra baromi fölösleges bármit is felcsempészni, mivel az 1 literes bacarditkat a duty freeben, szinte ingyen – 12$ért – osztgatják, ami még a csempészős hacacárét leszámítva is nagyon megéri…  :)

Visszatérve,  a hajón volt étterem, medence, szórakozó hely, casino, bár, mini golf pálya, konditerem, szauna, futó pálya… Emelett minden ingyenes (kívéve az alkohol tartalmú italok, ezeknek megkérik az árát, de mivel nekünk ebből vót bőven…). A fizetős szolgáltatások igénybevételéhez kaptunk egy kártyát, amit nekem sikerült rekordidő alatt (1,5 óra) elhagynom. De hát nem tehettem róla, egyszerűen elfújta a szél napozás közben… tényleg. Bár pénzembe nem került, sokszorosan megszenvedtem érte, mivel a pótkártyám nem igazán szuperált, ezért a legváratlanabb helyzetekbe kellett meglátogatom a Guest Service-t (ott ahol foglalkoznak olyan hülyékkel mint én), hogy csináljanak már valamit…

Minden este többfogásos vacsoránk volt, de első nap sikerült úgy teli ennünk magunkat napoközben, hogy másnap jutott eszünkbe, hogy a megrendelt desszertet elfelejtettük megvárni… pedig strawberry cheesecake (epres sajtorta) volt… grrrr. Esténként showműsorok voltak a színháztermekben, amit rendszeresen olyan áhítattal követtünk, hogy 3 napból 3 szor sikerült lekésnünk a naplementét…

Végülis rám hárult a nagy feladat (vagyis átvállaltam, hogy a valóságnak csakis maximálisan megfelelő tények lássanak napvilágot ), hogy beszámoljak a születésnapom estéjén történtekről.

Először is le kell szögeznem, hogy nagyon jó volt. Nem kívánnék rangsort felállítani, hiszen azért kedves barátaimnak köszönhetően volt már egypár igazán kellemes, és fergetes gyereekzsúrom (bennfentesek talán emlékeznek a 18., 20.,  valamint a 22.-re, na és az 5. és 10. sem volt semmi –  köszi Apu és Anyu – ), és, hát most is szerencsém volt.

Az este a Crew Bar-ban (személyzeti bár) indult, ahol mindössze 1 dollár volt egy coronita sör, és a vodkanarancs sem került sokkal többe. A szemfüleseknek felmerülhetett a kérdés, hogy hogyan is kerültünk mi a személyzeti bárba? Hát kérem szépen, inkognitóban. Én voltam Dóra, Zözi Andrea, Ákos pedig Péter.
Történt ugyanis, hogy Iván, a Panamai pincérünk az első nap nem adott a vacsorához borlapot, mi pedig magyar virtussal, ha leültünk, akkor bizony igyunk egy jó bort, az első arra haladó pincért leintettük – aki, mint kiderült magyar volt, és jófej. (Ákos, “Te hogy kerültél ide? ” borzasztóan kreatív kérdését egyből lekontrázta : “Repülővel”) . Ezután kiderült, hogy még körülbelül 8 magyar dolgozik a hajón, akiknek nagytöbbsége lány, és olyan jófejeknek találtak minket, hogy egymás között meg is dumálták, hogy mi megyünk velük holnap a Crew Barba, onnan meg a Bamboo-ba, ami a szigeten van. Állítólag korábban még soha senkit nem vittek fel a Crew Barba. De hát mint tudjuk, a lányok sokszor füllentenek…

Nade a lényegra térve a Crew Barba belépéshez, – mivel csak személyzet lehet ott -, vagy photo ID kell, vagy NameTag (névkártya). Az első nyilván bukó, a másodikból viszont csak Pétert sikerült a fiúk közül megszerezni. A többieknek maradt Andrea és Dóra. (Megjegyzés : ha valaki nem is lenne erős a nevekben, alatta azért ott volt, hogy waitRESS. )
Szerencsére problémák nélkül bejutottunk, csak Ákos hasalt el rutinos hajós lévén az első küszöbben. A mosdóban próbáltuk kerülni a párbeszédet, a piát a lányok hozták (úri dolgunk volt ), minden rendben ment, és fél kettőkor le is indultunk a Bambooba.

Nahát ez egy nagyon hangulatos, olyan igazi filmbéli faházas bár/szórakozóhely, a pálmafák alatt, óriási buli volt, remek zenével, és az 1 dollár helyett 5 dollárra nőt a sör ára. Hamar elfogyott a készpénzünk…

Innentől kezdve az eseményeket már nem  is részletezném, legyen annyi elég, hogy elértük a hajó indulását, ami reggel 7-kor volt.

Másnap (vagy aznap?) 15.00-kor indultunk “reggelizni”. Éppen ekkor zárták le az ebédet. Mi voltunk a hajó első vendégei akik már nem kaptak.
(Megnyugtatok mindenkit, pizza 0-24 volt a hajón, és már kockahasunk van )