Hooligans – Privát mennyország

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy írhassak bahamai kalandjainkról! Az egyik kalandot, az esti bulit leszámítva, mert azt Bálint már megírta. A másik kalandot, a hajóutat is ki kell sajna hagynom, mert azt meg Ákos öntötte már rímekbe remekül!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy strandolunk a bahamákon. Mert sok rendkívül érdekfeszítő program közül választhattunk: erdős autókázás, bevásárlás, delfinnel úszkálás, búvárkodás stb… Úgyhogy strandolni mentünk, méghozzá nem akárhova, hanem a méltán világhírő Atlantis Paradise Island nevű komplexumba! Egyetlen okból választottuk ezt, mégpedig azért, mert amúgy a többi strandja csúnya Nassaunak. Persze nem tapasztalatból tudjuk, ezt is csak hallottuk/olvasuk.

Nosza, belevágtunk. A jobbkormányos buszonk tolta neki, mintha csak mi lennénk az utakon. Azt nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi is lenne a pontos haladási irány. Úgy tűnt a sofőr sem tudta, a kocsik pedig vegyesen voltak jobb és balkormányosok. Lehet, ezen a szigeten senki sem tudja mikor autót vásárol… Mindegy, végülis épségben odaértünk a strandra.

A komplexum igen nagy volt. Mindenki kapott egy karszalagot, amivel kedvére barangolhatott. Bálint sokat gyúrt csuklóra az este, el is szakadt a karszalaga. Egy órába telt, mire újat csináltatott… Ákossal addig napoztunk, ő napon, én árnyékba. Váltig állítja, hogy megint leégtem, én tagadom! Szóval, egy csöndes kis lagúnában húztuk meg magunkat, amig meg nem jött Bálint. Néhány roppant előnyös fotó elkészítése utána, megkerestük az igazi óceánt, mert egy egyszerű lagúnálval nem érjük ám be. A partot meglátva nem csalódtunk, gyorsan le is táboroztunk, napoztunk, fényképeztünk, ebédeltünk, újra napoztunk, majd újra fényképeztünk, majd új strandot kerestünk és kezdődött minden előről…A sziget egyébként egy mesterségesen megépített nyaraló paradicsom, medencékkel, lagúnákkal, akváriumokkal, cápákkal, rájákkal….

De inkább beszéljenek a képek, avagy hogy is telt egy átlagos nap a bahamákon…