Fujaszel’s Blog

Hooligans – Privát mennyország

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy írhassak bahamai kalandjainkról! Az egyik kalandot, az esti bulit leszámítva, mert azt Bálint már megírta. A másik kalandot, a hajóutat is ki kell sajna hagynom, mert azt meg Ákos öntötte már rímekbe remekül!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy strandolunk a bahamákon. Mert sok rendkívül érdekfeszítő program közül választhattunk: erdős autókázás, bevásárlás, delfinnel úszkálás, búvárkodás stb… Úgyhogy strandolni mentünk, méghozzá nem akárhova, hanem a méltán világhírő Atlantis Paradise Island nevű komplexumba! Egyetlen okból választottuk ezt, mégpedig azért, mert amúgy a többi strandja csúnya Nassaunak. Persze nem tapasztalatból tudjuk, ezt is csak hallottuk/olvasuk.

Nosza, belevágtunk. A jobbkormányos buszonk tolta neki, mintha csak mi lennénk az utakon. Azt nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi is lenne a pontos haladási irány. Úgy tűnt a sofőr sem tudta, a kocsik pedig vegyesen voltak jobb és balkormányosok. Lehet, ezen a szigeten senki sem tudja mikor autót vásárol… Mindegy, végülis épségben odaértünk a strandra.

A komplexum igen nagy volt. Mindenki kapott egy karszalagot, amivel kedvére barangolhatott. Bálint sokat gyúrt csuklóra az este, el is szakadt a karszalaga. Egy órába telt, mire újat csináltatott… Ákossal addig napoztunk, ő napon, én árnyékba. Váltig állítja, hogy megint leégtem, én tagadom! Szóval, egy csöndes kis lagúnában húztuk meg magunkat, amig meg nem jött Bálint. Néhány roppant előnyös fotó elkészítése utána, megkerestük az igazi óceánt, mert egy egyszerű lagúnálval nem érjük ám be. A partot meglátva nem csalódtunk, gyorsan le is táboroztunk, napoztunk, fényképeztünk, ebédeltünk, újra napoztunk, majd újra fényképeztünk, majd új strandot kerestünk és kezdődött minden előről…A sziget egyébként egy mesterségesen megépített nyaraló paradicsom, medencékkel, lagúnákkal, akváriumokkal, cápákkal, rájákkal….

De inkább beszéljenek a képek, avagy hogy is telt egy átlagos nap a bahamákon…

Boney M. – Bahama Mama

Miután a sikeresnek nem igazán nevezhető ruhamosásos projekt után sikerült annyi ruhát összeválogatni, amivel átvészelhetjük a 3 napig tartó bahamai kiruccanásunkat, Key Westről útnak indultuk a Miami kikötőbe.

Bevallom, utazásunk előtt nem sok elképzelésem volt mit is lehet egy cruise-n csinálni, és azt, hogy mi 3an mit fogunk arról foggalmam sem volt. Bár miután kiderült, hogy van mosókonyha, megdobbant a szívem, tudván unatkozni nem fogunk!

Minden esetre Imi barátunk nagyon felkészített minket, miszerint az alkohol drága és mindeképp csempésszünk fel bacardit (a lényeg ). Jó magyarok lévén így is tettünk, bevásároltunk 3 üveg bacardit 17$ darabáron és szépen eldugtuk a táskákba… Átvilágításnál kicsit izgultunk (persze nem a lebukás, hanem inkább ténytől, hogy elveszik tőlünk…), de Zözi kadmiumvörös nyaka sikeresen elterelte a biztonságiak figyelmét, és probléma nélkül felcsempésztük mindhárom rumot.

Namost Kedves Imre! Mint kiderült, a hajóra baromi fölösleges bármit is felcsempészni, mivel az 1 literes bacarditkat a duty freeben, szinte ingyen – 12$ért – osztgatják, ami még a csempészős hacacárét leszámítva is nagyon megéri…  :)

Visszatérve,  a hajón volt étterem, medence, szórakozó hely, casino, bár, mini golf pálya, konditerem, szauna, futó pálya… Emelett minden ingyenes (kívéve az alkohol tartalmú italok, ezeknek megkérik az árát, de mivel nekünk ebből vót bőven…). A fizetős szolgáltatások igénybevételéhez kaptunk egy kártyát, amit nekem sikerült rekordidő alatt (1,5 óra) elhagynom. De hát nem tehettem róla, egyszerűen elfújta a szél napozás közben… tényleg. Bár pénzembe nem került, sokszorosan megszenvedtem érte, mivel a pótkártyám nem igazán szuperált, ezért a legváratlanabb helyzetekbe kellett meglátogatom a Guest Service-t (ott ahol foglalkoznak olyan hülyékkel mint én), hogy csináljanak már valamit…

Minden este többfogásos vacsoránk volt, de első nap sikerült úgy teli ennünk magunkat napoközben, hogy másnap jutott eszünkbe, hogy a megrendelt desszertet elfelejtettük megvárni… pedig strawberry cheesecake (epres sajtorta) volt… grrrr. Esténként showműsorok voltak a színháztermekben, amit rendszeresen olyan áhítattal követtünk, hogy 3 napból 3 szor sikerült lekésnünk a naplementét…

Először is szeretném mindenkinek megköszönni a születésnapi jókívánságokat. Sajnos a hajón a telefon percdíja 2500 HUF körül mozog (Csak tippelni mertem mennyi lehet az SMS-é), az interneté pedig 300 Ft körül (Igen, itt ezt is percre mérik). Szóval : NAGYON KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÓKÍVÁNSÁGOKAT!!

Végülis rám hárult a nagy feladat (vagyis átvállaltam, hogy a valóságnak csakis maximálisan megfelelő tények lássanak napvilágot ), hogy beszámoljak a születésnapom estéjén történtekről.

Először is le kell szögeznem, hogy nagyon jó volt. Nem kívánnék rangsort felállítani, hiszen azért kedves barátaimnak köszönhetően volt már egypár igazán kellemes, és fergetes gyereekzsúrom (bennfentesek talán emlékeznek a 18., 20.,  valamint a 22.-re, na és az 5. és 10. sem volt semmi –  köszi Apu és Anyu – ), és, hát most is szerencsém volt.

Az este a Crew Bar-ban (személyzeti bár) indult, ahol mindössze 1 dollár volt egy coronita sör, és a vodkanarancs sem került sokkal többe. A szemfüleseknek felmerülhetett a kérdés, hogy hogyan is kerültünk mi a személyzeti bárba? Hát kérem szépen, inkognitóban. Én voltam Dóra, Zözi Andrea, Ákos pedig Péter.
Történt ugyanis, hogy Iván, a Panamai pincérünk az első nap nem adott a vacsorához borlapot, mi pedig magyar virtussal, ha leültünk, akkor bizony igyunk egy jó bort, az első arra haladó pincért leintettük – aki, mint kiderült magyar volt, és jófej. (Ákos, “Te hogy kerültél ide? ” borzasztóan kreatív kérdését egyből lekontrázta : “Repülővel”) . Ezután kiderült, hogy még körülbelül 8 magyar dolgozik a hajón, akiknek nagytöbbsége lány, és olyan jófejeknek találtak minket, hogy egymás között meg is dumálták, hogy mi megyünk velük holnap a Crew Barba, onnan meg a Bamboo-ba, ami a szigeten van. Állítólag korábban még soha senkit nem vittek fel a Crew Barba. De hát mint tudjuk, a lányok sokszor füllentenek…

Nade a lényegra térve a Crew Barba belépéshez, – mivel csak személyzet lehet ott -, vagy photo ID kell, vagy NameTag (névkártya). Az első nyilván bukó, a másodikból viszont csak Pétert sikerült a fiúk közül megszerezni. A többieknek maradt Andrea és Dóra. (Megjegyzés : ha valaki nem is lenne erős a nevekben, alatta azért ott volt, hogy waitRESS. )
Szerencsére problémák nélkül bejutottunk, csak Ákos hasalt el rutinos hajós lévén az első küszöbben. A mosdóban próbáltuk kerülni a párbeszédet, a piát a lányok hozták (úri dolgunk volt ), minden rendben ment, és fél kettőkor le is indultunk a Bambooba.

Nahát ez egy nagyon hangulatos, olyan igazi filmbéli faházas bár/szórakozóhely, a pálmafák alatt, óriási buli volt, remek zenével, és az 1 dollár helyett 5 dollárra nőt a sör ára. Hamar elfogyott a készpénzünk…

Innentől kezdve az eseményeket már nem  is részletezném, legyen annyi elég, hogy elértük a hajó indulását, ami reggel 7-kor volt.

Másnap (vagy aznap?) 15.00-kor indultunk “reggelizni”. Éppen ekkor zárták le az ebédet. Mi voltunk a hajó első vendégei akik már nem kaptak.
(Megnyugtatok mindenkit, pizza 0-24 volt a hajón, és már kockahasunk van )